- Nem lehetetlen megtalálni az arany középutat, meg lehet keresni azt a kedvező arányt, mikor a jó, a szép, a kényelmes és divatos, a mutatós egymásra talál. A cipő olyan fogyasztási cikk, amelyet csak nagy odafigyeléssel lehet és kell megvásárolni. A kínálat ugyan bőséges, fazonban, anyagban, árban is, de az igazán hordható, egészséges lábbeli nagyon kevés. Az ortopéd orvosok ugyan ajánlásokat adnak a cipőgyáraknak, de a divattal, az aktuális trenddel, az üzleti érdekekkel nem tudunk versenyre kelni. A fiatalok kedvelik a tűsarkú cipőket, mi orvosok a négy centinél magasabbat semmiképpen nem ajánljuk. Hogy miért? Nem azért, mert ádáz ellenségei vagyunk a szép lábaknak, a formát kiemelő kiegészítőnek.
Egyszerűen az egészségügyi szempontok miatt. A magas sarok a talpizmok elgyengülését eredményezi. A magas cipősarok átrendezi a testsúly elhelyezkedését. Vagyis nem a sarokra vagy a láb középső részére esik a testsúly kétharmada, ahogy normális esetben, hanem a láb elülső részére, a harántboltozatra, ami viszont nem képes ekkora terhelést elviselni. Ezért az itt lévő szalagok, izmok meggyengülnek, megnyúlnak, a láb kisízületei a talajhoz nyomódnak, a láb harántíves szerkezete tönkremegy. De visszatérve az említett futóversenyre, én nem csak tűsarkúban ellenzem mindenképpen, a városi talaj, főként a beton nem az a hely, amely alkalmas erre, csakis az ízületek rongálására jó.
- Akkor tehát járjunk lapos sarkúban?
- Ezt nem mondom, ez a másik véglet. Ahogy a tűsarok divat, ugyanúgy a teljesen lapos, sarok nélküli, úgynevezett "balerinacipő" is. Az ilyen cipőben viszont az Achilles-ín feszül túl, a talp nem kapja meg a szükséges ingert az egészséges járáshoz. Vagyis az arany középút a járható itt is, mint általában mindenben. Persze a mezítláb járás más, az rendkívül egészséges, főként ha természetes talajon történik, és már kisgyermek korban, mikor a lábboltozat még kialakulóban van, és ez jót tesz az izmoknak. Az emberi izomrendszer nem a betonon, aszfalton történő civilizációs közlekedésre fejlődött ki. Sokan felismerték és felismerik, ezért próbálkoznak speciális cipőkkel, amelyek utánozzák a mezítlábas járást. Már nálunk is kaphatók ilyen "csodacipők", de eddig még csak árukról bizonyosodott be különleges voltuk. (folyt.)
Le a tűsarkúval!
Régóta tudjuk, hogy a nők többsége sok mindenre képes a divatért, a feltűnésért, népszerűségért, egyszóval a toppra kerülésért. Mindennek ellenére meglepő volt még az edzett idegzetűek számára is, hogy néhány fiatal modell és egyéb divatos szakmában tevékenykedő hölgy részvételével futóversenyt rendeztek, kimondottan tűsarkú cipőben. A futóverseny lezajlott, szerencsére senki nem törte nyakát, lábát, annak rendje módja szerint kihirdették a győztest is. Arról már nem szól a fáma, hány cipősarok esett a rendhagyó versengés áldozatául, és arról sem, hogy hány fiatal lába lépett a maradandó károsodás útjára.
- Cipőt vásárolni és viselni sem könnyű - mondja tömören összefoglalva véleményét dr. Mády Ferenc docens, az Ortopéd Klinika orvosa, aki műtétek során naponta szembesül cipő okozta kárt szenvedett lábakkal.
- A lábunkra élethossziglan szükségünk van. De hogyan vásároljunk ennek tudatában lábbelit, erről nem szólnak a híradások, és a reklámok, az üzleti fogások sem éppen a tartós, kényelmes, hordható cipőket favorizálják.
- Sajnos már elöljáróban le kell szögeznem, hogy az orvosi szempontból is jó, egészségügyileg kifogástalan, kényelmi cipők sem nem olcsók, sem nem az utolsó divattrend szerint készülnek. Ezek ugyanis félig-meddig már gyógycipőnek számítanak. Van néhány bevált, elfogadott márka, ezek hosszú idő után is tartják magukat, állják az idő próbáját. Ezekre érdemes áldozni, főként mindennapi és munkahelyi viselésre alkalmasak. Anélkül, hogy márkaneveket népszerűsítenék, sok vásárló ismeri ezeket. A divat azonban mindig győz az egészségügyi és sokszor a jó ízlés szempontjai felett is. A cipővásárlók nagy része, főként a fiatalok, nem azt nézik, hogy már a vásárlás pillanatában kényelmes, hordható legyen a cipő, megvesznek akár egy számmal kisebbet is, "majd bejáródik" alapon, azt sem bánják, ha dörzsöl az anyaga, ha nyom a lábujjnál vagy saroknál. Gyakran megdöbbenve nézem, főként téli jeges, csúszós időben, mikor egy hölgy nyolc centit is meghaladó tűsarkon lavíroz, és nem győzök drukkolni, hogy csak épségben túlélje ezt a fajta cipőviselést.
- Az vitathatatlan, hogy a cipő öltöztet, harmonizálnia kell az öltözékkel, mert miként legyen valaki jólöltözött, elegáns, ha a cipője kitaposott, elhordott darab?
